2019 / A prés

Sokat gondolkozom mostanában azon, miben más ez az év, mint a többi. Mármint, olyan szempontból, hogy hogyan fejlődünk ezekben a hónapokban, vagy épp, ha megrekedünk, azt hogyan éljük meg. Szóval miben más? Miben új? Miben nehéz? Miért könnyű? Ha az…

Amikor elindul az asztrológiai újév, akkor beáll egy új éves képlet, tehát a március 21-i bolygóállások felettünk, szépen mutatják minden évben, hogy milyen energetika várható az elkövetkező hónapokban, akár a következő tavaszi napéjegyenlőségig.

Akkor márciusban egy pillanatra megálltam és elnézegettem azt a képletet. És azon merengtem vajon  hogyan lesz ez az év dolgos. Mennyiben más, mint az előzőek.

Aztán teltek a hetek, most már június közepén járunk, és most már kezdem érteni….

Az éves képletben ott van a Jupiter-Neptun nehéz fényszöge. Erről írtam már többször. Mennyire nehéz a ma emberének elválasztani a valóságot az illúziótól. Ez a téma, ami ebben a fényszög-kapcsolatban megtapasztalható, egész évben téma. Különböző szinteken, zsigerileg érezzük, hogy zajlik…

Globális szinten pl. van egy forgatókönyv, egy realista narratíva, ami nem nézi majd, ki honnan jött, csak tükrözi, azt, ahová az emberiség jutott, és juttatta a bolygót. Pillanatokra feledjük, de igazából a Bika Uránusszal karöltve napi szinten jön az arcunkba a felismerés, hogy kezd bezárulni a kör, a bolygónk eddig bírta. Magamat is szemlélem ebben, és tényleg furcsa, ahogy elindul a nap, és mindennapos erős éberség kell ahhoz, hogy átéljem, hogy ami most körbevesz, anyag, komfort, az elmúlt 50 év fizikai valóságában megnyilvánult “realitás” (ami valójában mind illúzió), az bomlik, napról napra átalakul, hogy hamarosan egy új minőségnek adjon teret. És erre készüljön fel a lélek.

Egyszer kezembe került egy kultúrtörténeti könyv, amelyben a szerző azt vázolta, hogy nem volt a 20. században beállt fogyasztói társadalom előtt olyan kor, amelyben az emberek ne éheztek volna konstans módon. Mindig azért folyt a napi küzdelem, hogy legyen mit enni. Persze mindig volt egy elit. De a többség élete, erről szólt. A nyugati fogyasztói társadalom talán legkínzóbb ‘realitása’ és leckéje, hogy hagyta, hogy megéljük azt az ‘illúziót’, hogy ez sokáig fenntartható.

Aztán van az elme/psziché szintje… Vagyis mi az igazi, amit a virtuális valóságban tapasztalunk, mondjuk, amikor kitesszük az fb-n, hogy In a relationship…(Kapcsolatban vagyunk), vagy, amit idelent megélünk, mondjuk mikor letépünk egy szál virágot a réten és megsimítjuk vele a szerelmesünk arcát. Tetszik nekem a Cloud/Felhő megnevezés, szépen tükrözi, azt, amiben vagyunk. Építettünk egy valóságot, ami semmi más, csak illúzió. Hisz egy pillanat alatt elillanhat. Volt, nincs. Persze, mondhatjuk, a Felhő mindig is létezett, hisz az ember mindig talált eszközt arra, hogy máshogy értelmezhesse a rideg valóságot, pl. amikor a 18. században megszülettek az angol romantikusok első versei, azok is olyan témákat taglaltak, olyanba merültek, a tavaszi felhőbe, egy nem létező antik görög vázába, ami csupán illúzió. Vagy az impresszionisták, ill. a későbbi modern művészeti irányzatok, feldobták egyre a témát, hogy így, és így is lehet értelmezni a valóságot.

A gyerekeink már abban nőnek fel, hogy van, a cseresznyefa odakint, de van egy világ az okostelefonjukban is. Furcsa módon, a telefonban megnyilvánuló valóság kezdi a pszichénkben a végtelen (adat, információ, ‘szín’, lehetőség, stb) minőségét átvenni, és a fizikai síkon tapasztalhatót valami véges semmiséggé transzformálja bennünk. Ez most tudom sarkítás, hisz pont nem ezt érezzük, hanem az ellentétjét ismerjük fel (egyre többen dobják el a mobiljukat, ha van rá esély, hogy kiszakadjanak, legalábbis pár napra egy másik valóságba…), ha tisztában vagyunk azzal, hogy mindez, az ipari forradalommal anno testet öltött, és mai napig szakadatlanul folyó profitorientáltság egyik következménye, akkor ez nem is olyan nehéz.

Aztán jöjjünk lejjebb, és nézzük egyéni szinten milyen lecke a Jupiter és Neptun egymás 90 fokos nehéz fényszöge. Vagyis a személyiségfejlődésünkben, mindennapi megéléseinkben, céljainkban, különféle életterületeinken milyen kérdések merülhetnek fel az álmok/valóság, illúzió/realitás témájában.

A Jupiter és Neptun igazából ‘szövetségesei’ egymásnak, hisz mindkettő a Halak jegy uralkodó bolygója (is). A Jupiter azt üzeni, hogy táguljunk, tanuljunk, váljunk bölcsebbé, vigyünk igaz értelmet az életünkbe, találjuk meg a mi igazságunkat. A Neptun abban segít, hogy a fizikai sík korlátait áttörve kerüljünk közelebb Önvalónkhoz, egy magasabb tudatosságba érkezzünk, a transzcendensnek is adjunk magunkból… Ez az év azért (is) különleges, mert Jupiter Nyilasban, ugyancsak saját jegyében még, a Neptun Halakban van, amiben uralkodik. (Kreativitásunk megélésében, a szikra, az inspiráció tekintetében ez még, mivel saját jegyükben  nagyon erősen hatnak, ha nehéz fényszög is közöttük, áldás lehet, hisz nyit minket a fent említett Igaz és Felsőbb tudatosság felé).

Persze, ahogy nyílik bennünk ez a ‘tudat’, az a végtelen, úgy élhetjük meg ez évben, akár nap, mint nap, hogy a Bak Szaturnusz ezt a bennünk éledező végtelent, Igazra való nagyobb nyitottságot, rendre lecsapja bennünk. Mint, ahogy egy nyári viharban elmegy az áram a házban.

Nekem ez évben rendre az a megélésem, hogy abban áldás ez az év, amiben nehéz.

Mit értek ez alatt?

A Halakban levő Neptun, ahogy részben fent is említettem ez évben azért annyi ködös energiát hoz be, vagyis, amikor nehéz tisztán látni. A Neptunban ugye benne van az emelkedés, de benne van az is, hogy elveszhetünk a ‘ködben’, abban, ha nem látunk tisztán. Most, ebben az évben, ahol nem látunk tisztán, ott a lassan majd már együtt álló Szaturnusz és Plutó készségesen segít. Hogyan? Hogy korlátoz (Szaturnusz Bakban) és fájdalmakat vagy veszteséget okoz (Plutó Bakban).

Na, és ide szerettem volna kilyukadni. Hogy miben más ez az év. Ott ez a kíméletlen Bak energia, a realitás, a Rend, a talpunk alatt a föld, az illúzióktól megfosztott való(ság). És ott az az erős belső munka, fejlődés, erős befelé figyelés is, amely visz minket egyre beljebb, feljebb.

A kettő konstans egymásnak feszülése adja meg ez évnek a dinamikáját.

(Hogy melyik életterületünkön hozza be a leckéket ez a 4 bolygó, az egyéni, persze, talán nem is kell mondani, mindenki érzi, hol nem szabad, hol fáj, vagy feszít).

Ez szerintem nem könnyű lecke. Főleg úgy, hogy a márciusban beállt éves képletben a Hold is nehéz fényszögben volt a Szaturnusszal és Plutóval, vagyis érzelmileg szétszedhet minket számos kinti vagy belső tapasztalás. A Merkúr együtt állt Neptunnal, tehát sok esetben félreértések történhetnek, rosszul interpretálunk valamit, mert annyira nem látunk tisztán. És szinte csak tapogatózunk, hogy akkor mi is a mi Igazságunk, és hogyan is akarjuk azt képviselni az életünkben, megnyilvánulásainkban? (Jupiter-Merkúr kvadrát)

Na de, látjuk, a tapogatózás közben a két nagy sorsbolygó mindig besegít. Korlátoz, félelmeket kelt. Mindezt hangsúlyozom azért, hogy hagyjunk fel a régi mintákkal. Amik már tényleg korlátoznak és fájósak. Addig menjünk, amíg rá nem lelünk a mi igazságunkra, a mi igaz vágyunkra, a mi utunkra. Persze ez nehéz, mert hozzászoktunk, hogy fájunk, hogy sokkal egyszerűbbnek tűnik az élet a korlátainkkal. Egy kép: végtelen kék tenger, erős szél, homokos part, homokos parton egy vaskorlát, abba kapaszkodunk, a szél vinne minket, már csak két karunk fogja görcsösen a korlátot, testünk a víz felett lebeg, de még mindig azt gondoljuk, egyszerűbb, ha nem engedjük át magunkat a szélnek. Pedig már beleszakadunk… Hisz az élet áramlás.

Áramlani pedig csak úgy tudunk, ha nincs korlát.

A korlát sok esetben (főképp a Mérleg Plutós generáció esetében) a megfelelés, egyszerűen mindenkinek meg akarunk felelni, és egyszer csak szép lassan elfogyunk…, mi magunk elveszünk a megfelelések szövevényében)… A prés a megoldatlanságaink… érdemes ez évben az igazságunkkal egybeeső döntéseket hozni.

Ezért ‘más’ szerintem ez az év. Ha régi minta szerint döntünk, a régi minőség tud csak megvalósulni. Ezzel a mostani bolygóállások miatt minden nap szembesülnünk kell. Ha vagyunk elég merészek, hogy változtassunk, hogy kellő önismerettel és belső figyelemmel másként döntsünk, mint eddig, akkor jön be az Új.

A levegő. A szép. Az a valóság, az igazság, ami csak a miénk…

 

 

Advertisement