Mert, ami ‘odabent’ az adja majd a végtelen erőforrások érzetét…
Sokat gondolkoztam azon ez évben, hogyan változunk át az elkövetkező időszakban, mi lesz a legszámottevőbb, hisz sokat írtam arról, hogy az elkövetkező hónapok, évek más időminőséget hoznak asztrológiai szempontból, mint, amiben eddig voltunk.
Valami olyasmit érzek a bőrömön, és talán ti is megerősítitek ezt, hogy igazából már benne vagyunk, s lassan meg is értjük, a megértéssel, pedig hagyjuk majd, hogy meg is valósuljon mindaz a váltás, változás, amely részben elkerülhetetlen, részben miért is akarnánk elkerülni, hisz egyértelműen tágulást, növekedést hoz.
Az jutott eszembe, eddig olyan volt a felállás, mint a frontális oktatás a tanteremben, …
…amikor a tanár mindent szépen elmond, átadja a tananyagot, mi pedig bólogatunk hozzá, s bebiflázzuk a tanulandót (sok erős Bak energia, a hatalom ‘egy kézben’). Követtünk egy elvet, egy rendet, meg lehetett minket fogni kinti, ‘fénylő’ dolgokkal, korlátokat raktak elénk, ezt is részben elfogadtuk, orrunknál fogva vezettek minket, tudtuk ezt, de annyira az anyag vett minket körbe, hogy hagytuk. Volt a hatalom, és a volt a tömeg… A hatalom jellemzően odafent…
Ami már most érezhető, saját életemben is észlelem, és mások is mesélnek arról nekem, hogy változásban…, hogy már az elmúlt hetekben, hónapokban, megjelentek a jelei annak, hogy köszönjük szépen, nem kell a ‘frontális oktatás’, az energiák lassan szétszóródnak, egyre inkább az egyén kezébe kerül a ‘hatalom’.
Főképp a bezártság, olyat nyitott ki, hogy talán megláttuk, ahogy szűkült a tér, nem az lett, hogy szimplán beszűkültek a lehetőségeink, hanem ebben a kis ‘térben’, amit hagytak nekünk, egyre nagyobb kompetenciákat növesztettünk, hogyan uraljuk, kormányozzuk az életünket mi. Ne más.
És itt most nemcsak az elvont eszmékre gondolok, hanem kézzelfogható mindennapi döntésekre, tettekre, lehetőségekre.
A Vízöntő jegy dominanciája most odafent (Szaturnusz és Jupiter oda lép pár napon belül) majd behoz valami nagyon levegőset, kicsit éterit, amiben felismerjük, hogy vannak lehetőségeink, újak, kísérletezhetünk ezzel az újjal, kicsit végtelenek, jóval tágabb lesz minden, mielőtt túlzott optimizmussal vádolnátok, nem úgy értem ezt, hogy most átfordul egy-két nap alatt mássá, jobbá…
… mert, ha kinézünk az ablakon, nem ezt látjuk, mert kicsit megfagyott, ha elolvassuk a híreket, nem ezt érezzük, hanem, hogy elszállt, ha kapcsolatainkat nézzük, nem ezt érezzük, hanem, hogy ilyen-olyan távolságba kerültünk egymástól.
Úgy értem a fentit, hogy olyan hatások jönnek, hogy azt ismerjük majd fel, hogy minden eszköz a kezünkben van, hogy végtelenig tágítsuk a lehetőségeinket. Mi magunk. Ezzel a sok egyén odakint. Persze máshogy, mert kell kis ‘újratervezés’ a vírus mindenkinek most ott, ez is feladat, de talán épp ez hozta meg a másként gondolkozás lehetőségét. S nyitotta meg azt a kaput, amiben senki nem áll, csupán csak mi, az összes körülményünkkel, tehetségünkkel, ambíciónkkal, és csak rajtunk áll, hogy mit mivé alakítunk.
Az egyén felelőssége emelkedik ki most majd sokkal jobban, ezzel az egyén szabadságának nyílik ki jobban a lehetősége.
Mondhatjátok, épp az ellenkezője zajlik. Én azt érzem, lesz az emberiség egyik fele, akit bezárnak, mert csak a kintit látja meg, ott mozog, és lesz az emberiség másik fele, aki ebben az egész kollektív megvezetettségben figyel, a teret magában tágítja, az erőforrásokat magában keresi, a maszkot, ha kint viseli is, odabent nem fogja, figyel, kísérletez, új dolgokba fog, de nem olyanba, ami kinti csillogás, hanem olyanba, ami ‘szabadabbá’ teszi, amivel épít(i magát), amivel megtalálja önmagában, másokban egyre inkább a géniuszt, az egyedit, ezzel újba fog, ezzel ad. Merthogy az is átalakul lassan, hogy mindez, ahogy sokakban zajlik egy hálózattá nő. Mivel sokak lesznek benne.
Én azt tapasztalom, március óta home office-ba átfordult életemben, hogy alig megyek ki a kapun, de mintha megsokszorozódtak volna a lehetőségeim.
Akiktől tanultam eddig, és nagyra tartok, azok, a személyes tanítás helyett online adják át a tudást, legtöbben elengedték, azt, hogy kérjenek érte bármit, önként adják, a kanapémon ülve, mivel megosztják, tanulhatok, csak rajtam áll… A munka, munkahely is átfordult egy közös projektbe, mintha egy hajón lennénk, mind, akik együtt dolgozunk, s kicsit egymásért is küzdjük meg a szokatlanságokat nap mint nap. A gyerekeim körülöttem, sokkal inkább, mint egy éve, sokat itthon, sokkal több lehetőségem van őket támogatni, mint annak előtte. A kapcsolatainkat időlegesen főképp online térben éljük, de mindenki sokkal jobban figyel, a másikra, ha elesik, felsegíti a másikat. Jobban felnagyul az most, hogy minden pillanatban mi döntjük el minek adunk energiát, a félelmeinknek, vagy másnak. Ez főképp azért, mert jóval több időt tudunk tölteni ‘magunkkal’. (Persze sokak, nem otthonról, és mozognak odakint is, sokat, de az mindenkire igaz, hogy kijárási korlátozásokkal többet vagyunk otthon, lassulunk, s nagyobb figyelemmel kell rendezni a napokat, s tervezni az életet).
Lenyűgöz, ahogy a gyerekeink, akik 2000 után születtek, milyen könnyedén állnak át erre, ahogy átalakul a fizikai valóságuk, úgy alakítják át sokkal lazábban a szokásaikat. Figyelmük maguk felé fut… Koncentráltak, erősek…
Lassan bezárnak a plázák, üresen konganak, átalakulnak a fogyasztói szokásaink, átalakulnak a mindennapok, szűkítünk, furcsa hírek jönnek, hogy, aki nem oltatja magát, az majd ezt-azt nem tehet meg, szakad szét az emberiség. Arra, aki nyit, s arra, aki zár. Arra, akit kinyitnak a szokatlanságok az újra, és arra, akit megbénítanak a szokatlanságok.
Szóval így értettem a végtelen lehetőségeket.
Annak lesz végtelen, aki észreveszi. S, annak, aki beletesz…
(hiszen a Szaturnusz Vízöntőben saját jegyében az egyén felelősségét hegyezi majd ki erősen).
+
pozitív asztrológia 
Leave a Reply