Amikor beérünk a negyvenes éveinkbe, s haladunk 50 felé, jupiteri korba érünk. Ami kicsit az, nem hajítjuk a tapasztalásainkat a hátunk mögé, hanem tanulunk belőlük. Bölcsebbé válunk…
De nemcsak ennyi, a Plutó kb 37-43 éves korunk körül kvadrálja a születési képletben levő Plutót, ilyenkor jellemzően szinte kivétel nélkül mindenki átesik egy válságon… Ilyenkor szoktak a csontvázak kiesni a szekrényből. Általában ez a tranzit pszichológiai szempontból hat, mert, ha akarjuk, ha nem adott életterületen, végigmegy egy úthengerhez jellemző hatás, változni kell. Cél, hogy közelebb kerülj egy autentikus élethez, ahhoz, ami igazán a tiéd.
Aztán ott a Neptun, 40-43 év között kb a tranzit Neptun kvadrálja, támadja a születési képletben a Neptunt. Ez a tranzit extrém bizonytalanságot, kavarodást, szorongást kiábrándulást okoz azon az életterületen, ami érintett. A cél ezzel az, hogy tisztogasd ki, láss tisztán, ne félj, még, ha nem is tudos mibe lépsz, használd az intuíciódat, figyelj a jelekre.
Aztán ott az Uránusz, 40-42 évesen Uránusz-Uránusz szembenállás. Nyugtalanság, feszültség, jó esetben, … extrém esetben, lepadlózós midlife crisis.
Aztán ott a Szaturnusz, ami szembe kerül születési Szaturnusszal 40-43 évesen. Ez a Reality check energiája. Ezen a ponton, azt látod, ami van, lett… Rád omolhat kissé a realitás… Cél, ezen a ponton, vállalj felelősséget jobban magadért. Ahol billeg, ott rendet kell rakni…
A negyvenes évek végére annyi tudást halmozunk fel magunkról, hogy ha figyelünk, nagyon közel kerülhetünk magunkhoz, s sokkal jobb megoldásaink lehetnek, mint annak előtte. Bölcsebbek leszünk. Ez jellemzően jupiteri kor.
Egyre inkább megérezzük mi nekünk a jó. Elkezdjük a jót behúzni az életünkbe, mégha apróság is az. Ezzel erősebbek lehetünk, s optimistábbak. Az optimizmus nyitottá tesz. A nyitottsággal több lehetőség nyílhat előttünk.
Mint tudjuk a tudás nem mindig elég. Sokak épp ezekben az években járnak terápiára épp azért, hogy lebontsanak gátló sémákat, olyanokat, melyek eltorlaszolják az utat a növekedésük előtt.
A negyvenes évek végére, ha figyeltünk, eléggé átalakulhatunk.
S mint ma, kiülsz a 25 fokos csodás májusba a teraszra, s végre feltűröd a rövidujjú pólód ujját, feldobod a napszemüveged, elnyújtózol a széken a napfényben, a télen eltett, ma meglelt, tavaszi ruhák lengedeznek a szárítókötélen a kertben, a madarak csiripelnek, zöld minden, de minden, illatozik az orgona, s bár nap mint nap van mit tartani, megtartani, s brutális volt az elmúlt 10-12 évben 1-2 év, nem is érted innen már, erről a pontról, hogyan élted túl:), viszont most már teli a napod azzal, aki vagy. És ez … mindent visz…
Leave a Reply