Fény és árnyék, a fényünk és árnyékunk
Mint, ahogy egy portré rajzolása közben az árnyék és fény kezelése adja ki a karaktert, a teret, térbeliséget, s emeli ki a modellt a síkból, úgy az életben is kezelnünk kell az árnyékot, árnyékunkat, és a fényt, fényünket. Értve ez alatt, hogy elfogadni. Ahhoz, hogy megragadjuk az igaz karakterünket, meg kell ragadnunk az árnyékot is, át kell hatolnunk rajta, megérteni, megízlelni, majd, ezzel megérezni egyben mi adja-adhatja nekünk a fényt, mi adja a fényünket. A fény és árnyék konstans játéka az élet. Ez emel minket ki a síkból, ettől lesz emberi. Ettől lesz igaz…
Olykor nehéz szembesülni az árnyékunkkal, értve ez alatt azt, hogy van, amit lehoztunk ide, hogy tanuljunk, és talán már sokadszorra próbáljuk, de mégsem alakul úgy, ahogy szeretnénk, úgy érezzük kevesek vagyunk hozzá. A változáshoz. Ezernyi forgatókönyv pereg le a szemünk előtt, amelyekben nem a lehetőség és a nyitás, hanem a lehetetlen és a bezárkózás a válaszunk.
Az árnyék azért árnyék, mert ténylegesen eljuthatunk olyan lelkiállapotokba, amikor tisztán hisszük, hogy nem vagyunk elegek.
A ‘Nem vagyok elég (jó)’ jórészt gyermekkori élmények hordaléka, ami még mindig részünk, ami velünk maradt, olyan lélekrészünk, amihez még ragaszkodunk, mert megszokott, és komfortos.
Hiszem, hogy csak abban az esetben van esélyünk leválni a múltunkról, a múltról, ha rákapcsolódunk bátran a jelenre, a jelenünkre.
Ha jelen vagyunk, egy idő után lepattannak rólunk a ragaszkodásaink, azok, amelyek nem engednek minket tovább, amelyek leküzdehetetlennek tűnő magas hegyekként magasodtak előttünk.
Egyszerűen azért, mert, aki jelen van, az érez. Aki jelen van, az minden pillanatban beleáll a változásba. Az állandóság neki nem a mozdulatlanság, hanem az állandó elmozdulás, növekedés. Mint, ahogy egy növény, folyamatos transzformációban, ha rásüt a Nap, úgy vagyunk mi is kitalálva.
Pozitív asztrológia 
Leave a Reply